150×72 cm-es vászonkép feszítése egyedi vakrámára.
Vannak munkák, amelyek már a méretükkel is tiszteletet parancsolnak. Ez a 150×72 cm-es vászonkép is ilyen volt.
Amikor megérkezett a műhelyembe, még csak egy feltekert vászon volt. A rajta lévő kép ugyan már létezett, de a végleges formáját még nem nyerte el. Egy ilyen vászon önmagában nehezen kezelhető, nem helyezhető el a falon, és nem tudja azt a látványt nyújtani, amelyet a kész alkotás képes.
A munka első lépése a megfelelő méretű vakráma elkészítése volt. Egy ekkora kép esetében különösen fontos a stabil szerkezet, hiszen nemcsak a vásznat kell megtartania, hanem hosszú éveken keresztül biztosítania kell annak feszességét is.
Ezután következett maga a feszítés. Ilyenkor a cél nem az, hogy a vászon minél erősebben legyen meghúzva, hanem hogy minden oldalon egyenletesen feszüljön. A folyamat során fokozatosan eltűnnek a hullámok, kisimul a felület, és a kép elkezdi felvenni azt a formát, amelyben majd a falon láthatjuk viszont.
Ennél a munkánál különösen látványos volt a változás. A kép már feltekert állapotában is érdekes volt, de amikor felkerült a vakrámára, teljesen más hatást keltett. A világos színek, az apró részletek és a térhatású motívumok egyszerre kezdtek érvényesülni.
A munka végére a feltekert vászon elnyerte végleges formáját. Ugyanaz a kép, ugyanazok a színek, mégis egészen más élményt nyújtott. A fagylalt szinte kilép a síkból, a részletek életre kelnek, és a kép már nem egyszerű nyomatként, hanem a tér meghatározó elemeként jelenik meg.
Talán ez az egyik legérdekesebb része a vászonfeszítésnek. A változás nem látványos egyik pillanatról a másikra, mégis a munka végén egy teljesen más benyomást kapunk. A feltekert vászonból megszületik az a kész alkotás, amely végre megmutathatja mindazt, amit a tervezője eredetileg megálmodott. A színek, a részletek és a térhatás csak ilyenkor állnak össze egységes egésszé, legyen a kép egy otthon, egy iroda vagy akár egy üzlethelyiség meghatározó eleme.