A festmények keretezése során mindig magából az alkotásból indulok ki. Putnoki Ági festményeit évek óta keretezem: ahogy újabb képei készültek, időről időre újabb festmények érkeztek hozzám a műhelybe, és minden alkalommal az adott alkotáshoz választottuk ki a hozzá illő keretet.
Most pedig különleges alkalom adódott: Szentesen, a Tokácsli Galériában megnyílt Putnoki Ági kiállítása, ahol az elmúlt évek munkáival egészen más környezetben találkozhattam újra.
A kiállításon látható összes bekeretezett festmény keretezése az én műhelyemben készült.
Festmények keretezése – minden képhez a hozzá illő keret
A képek keretezése nem egyetlen nagy munka részeként történt. Évek alatt, folyamatosan készültek, ezért mindig az éppen aktuális festményből indultunk ki.
Ez a kiállításon is jól látható. Egyes képek melegebb arany- vagy bronzos árnyalatú keretet kaptak, más festményekhez világos keretet választottunk. Vannak olyan alkotások is, amelyek keret nélkül kerültek a falra.
A keret kiválasztásakor számomra mindig maga a festmény az első. Erre jó példa egy korábbi munkám is, ahol dupla keretezéssel alakítottuk ki a képhez illő végeredményt. A megfelelő keret kapcsolódik a kép színeihez és hangulatához, lezárja a kompozíciót, de nem vonja el róla a figyelmet.
Ezért nincs olyan keret, amely minden festményhez egyformán jó lenne.
Különböző keretek festményekhez, mégis egységes összhatás
Egy kiállítás képeinél elsőre logikusnak tűnhet, hogy az egységes megjelenés érdekében minden festmény azonos keretet kapjon. Ági képeinél azonban más volt a helyzet.
A keretek nem egy előre megtervezett kiállításhoz készültek. Mindegyiket az adott festményhez választottuk ki akkor, amikor a kép keretezésre került. Éppen ezért számomra is érdekes volt most együtt látni őket.
A különböző keretek ellenére a kiállítás összhatása egységes maradt. Az egyes keretek meghagyják a festmények önálló karakterét, miközben Putnoki Ági jellegzetes szín- és formavilága összeköti a képeket.
Más a műhelyben látni egy képet, és más egy kiállításon
Képkeretezőként általában egy-egy munkával találkozom. Kiválasztjuk a keretet, elkészítem a keretezést, majd a kész kép elkerül a műhelyből.
Ezért egészen más élmény volt belépni a Tokácsli Galériába, és egyszerre látni azokat a bekeretezett festményeket, amelyek az elmúlt évek során külön-külön jártak nálam.
Ilyenkor derül ki igazán az is, hogyan működik egy keret a végleges környezetében. A műhelyben még egyetlen festményt nézünk, a kiállítótérben viszont már más képek, a fal, a fények és az egész tér részeként jelenik meg.
Több év munkája egy térben
Számomra ez a kiállítás képkeretezőként is különleges volt. A falakon egyszerre láthattam viszont több év keretezési munkáját, miközben az egyes festmények és kereteik különböző időpontokban készültek.
Ami korábban sok különálló keretezési munka volt, most egy helyen állt össze egésszé. Jó érzés volt látni, hogy az évek során, mindig az adott festményhez kiválasztott keretek a kiállítótérben is jól működnek együtt.
Köszönöm Áginak az évek óta tartó bizalmat, és hogy hozzájárult a festményeiről, a kiállításról és a közös fotónkról készült képek bemutatásához.